30. hét, 30 csat, 30000 hiszti

30. hét, Apróságunk szépen növekszik, a pocakom gömbölyödik, ahogy az annak a rendje, mindez teljesen normális, csak azt nem mondta senki, hogy a születés közeledtével a nagytestvér hisztijeinek száma exponenciális növekedésnek indul. nem teljesen bizonyított az összefüggés, de tulajdonképpen lényegtelen részlet. túlélünk.

A család egyik fele jött látogatóba a hosszú hétvégére. a látogatóknak mindig örülünk, Nekik különösen, egyrészt, mert elég ritkán sikerül találkozni, másrészt jött velük egy Mama is. Minden mamát nagy becsben tartunk. Pinci is. végtelen mennyiséget tudnak együtt játszani. És ez a család minden tagjának felüdülés.

Kisnyuszi, aki Pinci unokatesója, és már ráadásul iskolás, rengeteg hajcsatot hozott Pincinek ajándékba, mivel Ő maga nem szereti a hajában tudni őket. Szerencsére a kicsilányom igen. ez egy bizonyos csatmennyiségig jó, mert legalább nem lóg a szemébe. viszont mikor már azon megy a vita, hogy sajnos a harmincötödik már sehogysem fog elférni a fején, akkor begurul...

Néhány kép a még jókedvű részből, mikor még itt volt a Mama. Általában jól látszik a csatmennyiség. délutáni alvásnál kivenni mindet, aztán ébredés után 6-7 perccel vissza.

A Má és a Bá

Ősz közepétől tél végéig van mifelénk a legünnepesebb időszak. A legtöbb családtagunk téli, és a névnapok egy jó része is ide esik. Főleg ugye a gyerekek... És velük könnyebb dolgom van, nem annyira válogatósak,  egy aranyos állatkával általában tudok jó lenni náluk :) Most a legkisebb unokahúgom volt a soros. cicapárti.

Szemünkbe sütött a nap ma reggel

Szombati lelkesítés. Miután aprókám reggel 7 kor kiparancsolt az ágyból, amiért nagyon hálásnak kellett lennem, elvégre mégsem 4:20 kor történt a dolog, édesapjának hamar dolga akadt, így a délelőttöt kétésfelesben töltöttük itthon. elég kellemesnekígérkezett a reggel, úgyhogy kiterelgettem Pincit az udvarra, úgyis répát kellett szednem a kertből az ebédhez. ragyogott a nap, csupa harmat volt minden, igazi szépségekre bukkantunk.

27. hét

hé, jaj, még a végén terhesnaplónak látszik :)

nem ám, nem írom le, hogy hány centi, meg hány gramm, és hogy mije van már, és mi kéne még. Minden rendben a kicsikével, és ennyi mindenkinek elég. Mégis mostmár elég látványos kezd lenni. Pincivel talán akkor volt ekkora pocakom, mielőtt megszületett, pedig Annácska sem nagyobb, én pedig eddig kevesebbet híztam,mint legutóbb. csak mások az arányok, úgy tűnik, én meg élvezem. Kismamának  lenni jó, és punktum. Biztos a szerencsésebbek közül való vagyok, nekem semmi nyavalyám nincs ezzel kapcsolatban. 

Önálló, anyaálló, ellenálló...

Bevallom, én nagyon kíváncsian vártam, milyen lesz majd ez igazából. mikor lesz az én gyerekem dacosan önálló. Hát kezd azzá válni, és általában nagyon vicces.