2014. december 26., péntek

két év tudománya- A zsebtükör

Ójaj. Már kettő a kicsike. egy fél éve is nehéz volt összeszedni mi minden tudománya van már. és egyre több, és többféle, nem könnyű vállalkozás.
Tavaly ilyenkor:

most meg így éppen

2014. december 22., hétfő

Vigyétek a gonoszokat! :)

Na jó, igazából annyira nem gonoszok, de meglehetősen heten vannak, ami bitang sok, minden szintű felügyelőjüknek, sok az anyjuknak, mert szegénynek hiába adunk négyszer annyit enni, még mindig olyan, mint egy csontváz szegény. sok nekünk, mert hangosak, nyüzsögnek, éhesek, és  az ajtóba pisilnek. mind a heten... sok a Pincinek, mert ha kiviszem az udvarra, hét  rosszcsont kapaszkodik a kabátjába, és nem hagyják játszani. mindez teljesen normális viselkedés négyhetes babakutyáktól, és egyesével mind mind szupercuki. talán még kettesével is, de hetesével, ördög és pakol. ráadásul elég meglepetésből lettek. Bodzánk nem ment sehova, tudtunkkal az a léc a kerítésen is csak véletlenül lehetett félrelökve, nyomban meg is javítottuk... de aztán egyszercsak lettek. 
ők már a harmadik alom. eddig szerencsére mindnek nagy sikere volt, és még hónapokig kaptam telefonokat meg emaileket, hogy vágynának még családok ilyenekre. több is van közülük, akit láttam felnőtten, és hát őszintén gyönyörűek. lettek belőlük őrkutyák, meg ilyen sportosak, akik iskolába jártak, van aki már anyuka... és hát nagy különbség nincs. ők is olyasmik, mint az előzők. mini rotik. kicsit talán szőrösebbek. de lehet, hogy csak téli bababunda.
vigyétek, vigyétek!










itt is hirdetem őket: http://kiskutya.hu/elviheto/fel-rottweiler-keverek-benye-329581

pillangu@gmail.com

2014. december 13., szombat

mézeskalács, készülődés, hasbanmások

Készülődünk, készülődnénk. mindenre, egyszerre. persze káosz az egész, ami majd akkor bogozódik ki pont, mikorra kell. hiába erőlködöm, úgyse előbb. kevés idő maradt karácsonyig. nagyon kevés, és addig még legalább kettő, de inkább három vizsgám lesz. ez aggaszt a leginkább. a téli vizsgaidőszakokban mindig ez a legrosszabb, hogy már rég a karácsonyi készülődésen jár az eszem, de még mindig csak tanulni kéne, és mire kész, már semmire nincs idő. ez családosan még súlyosabb. az idén először hármasban- vagy lehet, hogy már négyesben- töltjük a szentestét. vagyis kétéve is itthon voltunk, mikor Pinci született, de csak 24.én estünk haza, Pincit még egyáltalán nem érdekelte a dolog, és igazából minket se. krumplifőzeléket ettünk virslivel, mert az Apának is sikerült egyedül, és boldogok voltunk, ha a csöppségünk elégedetten szuszogott közöttünk, rajtunk, mellettünk, bárhol, félméteren belül. és tök nyugi volt. persze simán lehet, hogy az idén is kórházból jövet, kórházban, vagy odamenet ér minket utol az ünnep, de ez most nem olyan lesz. vagyis szerettem volna, ha nem olyan. Pinci már figyel, és olyan csuda érzés látni, ahogy rácsodálkozik dolgokra, hogy mindennek tud örülni, hogy még elég csöpp, hogy az apró dolgok is boldoggá tegyék, remélem még sokáig nem is növi ki. nem tudja, mit szoktak, hogy szokták, és mennyit, új neki minden. és hogy hogyan tovább, csak rajtunk múlik. mikor a télapó lopózott be hozzá múlt héten, csoda volt látni azt a türelmet ahogy minden apró részlettel elszöszmötölt. hogy a smarties télapó csörög. hogy kettő van belőle, és azok párok. hogy a két mandarin is egy pár, hogy a zsákba a plüssfarkast is bele lehet tenni, és mennyire vicces... és még rengeteg. fél  délelőtt ült a zsákok fölött. (még nem jött rá azóta sem, hogy a csokimikulás ehető, csak, hogy van amelyik csörög, és van amelyik nem...) édes.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...