Végre kert, nyissz-nyassz-nyussz!

Mint sejthetjük, egy család programja nagyban függ általában a kisgyerekek hangulatától, ez nálunk sincs másképp, főleg Pinci végett. És mivel kb egész ősszel nem volt hangulata a kerti munkákhoz (igen, úgy tűnik, ráfogtam :) ) most szegény kert nincs valami szívderítő állapotban. ha valami ennivalót szeretnénk kicsikarni belőle nyárra, ideje gondozásba venni újra. Ideálisnak tűnt a hétvége.  vagy legalábbis nem esett az eső, ezért Apával hirtelenjében felásattam. háhá, nem olyan egyszerű az. Előző napi hátibabaként boltba menésen fellelkesülve, Pinci is kikívánkozott, de inkább a hátamon szeretett volna most is. na ezt nem vállaltam, szerettem volna én is hasznossá tenni magam kint, és ez káoszPincivel a hátamon legfeljebb lovacskázásként volt elképzelhető, én meg nem egészen úgy gondoltam. Megegyeztünk. Ő lesz apája hátán, Anna az enyémen. Apa megkapta az emeibabyt, Anna kendőben volt batyu a hátamon. Mondhatom szép kis brigád lettünk. Szerencsére Pinci kb pont egy fotó idejéig szeretett háti lenni.

meggy? szeretem!

A képek nem az eseményt ábrázolják, de maiak, és szeretek a szép gyerekeimmel dicsekedni :)

nem mellesleg már ilyen ügyesen nézelődik hason a kis 7 hetesem

itt MUMIS Pinci szerint (cumis)

itt meg még a reggeli

A minap épp olvastam egy hasonló blogbejegyzést... Kati barátnőm, aki kolis szobatársból példaképpé nőtte magát a szememben, ikersrácokat nevelget, akkora méretűket, mint Pinci. Ő volt a szerző, és jó ötletet adott hétvégi programnak.
Pinci egyébként is szeret segédkezni a konyhában, szoktunk is sütni csupán az ő gyönyörűségére cica forMÁjú kekszet, amit megenni már annyira nem szeret, uncsi, de a készítésében nagyon aktív segítség. de azért ahhoz nem mindig van türelmem, mire a kilónyi tészta mind cica formájúra alakul, én már a konyhapulton kókadozom unalmamban. valami gyorsabb kellett. itt jött képbe Kati, meg a srácok, meg a kókuszgolyóik, Ugyan két lényeges összetevő hiányzott, ezért délelőtt boltba mentem a lányokkal. Anna a babakocsiban, Pinci a hátamra kötve, tesztelvén a karácsonyra kapott csúcsszuper emeibaby babahordozót vele is, háton is. odafelé még minden szuper volt, Pinci vígan nézegetett, cicákat keresett, élvezte a magasabbról nézegetést, Anna szépen elaludt, és a terep is lejtett. Olyan 20 percnyi az út a boltig gyalog. mehettünk volna autóval, de szép idő volt, nem ártott meg egy kis séta  meg friss levegő egyikünknek sem. a boltba érvén nyomba a KUBUs polc felé iramodtam- mivel a parancs a hátamról egyértelműen szólt, és féltem a parancstagadás következményeitől. nem voltam abban a helyzetben, hogy ellent mondhassak. egy lázadó a hátamon nagyon durva tud lenni. meg még vettem kekszmorzsát, meg néhány krumplit az ebédhez, és mentünk is haza. (még véletlenül sem esett le, hogy esetleg kókusz is kellene a kókuszgolyóhoz- anyai logika)

A hazaút már kicsit jobban megviselt, Pinci 12 kilójának érzése kezdett kibontakozni a vállamban és a derekamban, ráadásul félúton elaludt, amire nem számítottam, és nem vittem alvócsuklyát a hordozóhoz, így rőzsét gyűjtő anyóka pózban araszoltam hazafelé, nehogy hátrabillenjen a kis feje. szerencsére hazafelé emelkedik a táj, úgyhogy extra jó volt, hazaérvén erősen lógott a belem, de legalább nem vettem kókuszt.

délutáni alvás után, mikor Pinci mese után kezdett követelőzni, na akkor vetettem be a sütikészítést, és nyertem is, mert rögtön nem akart már mesét nézni. gondoltam, ha elég hülye vagyok hozzá, hogy kókusz nélkül álljak neki, legalább valami legyen benne, mondjuk meggy, az van itthon. kikészítettem a hozzávalókat, Pinci kiszúrta a meggyet: Ájá MIIIIII? - Meggy, kicsim, meggy- Meggy? Szejetem! Kéjek!

No hát pont eddig tartott a golyókészítés, semeddig, innentől az volt a feladatom, hogy meggybefőttet magozzak, de gyorsan ám, és mikor 6 szem maradt, és Pinci jóllakott, és meg is unta a konyhapultnál ácsorgást, egyedül szépen megcsinálhattam a golyócskákat saját szórakoztatásomra... Pinci meg elment Vukot nézni. 

hát mi így...

A MÁ korszak vége

Szerintem nincs annál izgalmasabb korszak egy szülő életében, mint mikor a kicsi beszélni kezd. Hát az én Kicsim, vagyis a kis nagyom kicsit későn kezdte, de annál jobban vártam, és rettentően élvezem. Azt hittem már örökre a macskákon marad a "MÁ" elnevezés. közel egy éve úgy hívják a macskákat. mindet. és semmiképpen semmiféle egyéb elnevezést nem sikerült kiharcolnom nekik. pedig a cica olyan könnyűnek hangzik így felnőtt fejjel. aztán egyik napról a másikra, úgy dönötött, hogy ideje a több hónapja fix 50 saját szavas szókincset kibővíteni. mondjuk úgy százszorosára. első lépésbe. mondjuk egy hét alatt. és megcsinálja :) hihetetlen, milyen hamar be fogja hozni a lemaradását. és persze ezzel egy időben: MIII? Anya MII???? eddig is érdeklődött mondjuk, úgy mondta: ETE. Ete volt minden. de tényleg minden. és én meg kössem ám föl a gatyámat, hogy minden MIII??? re tudjak számára értelmes választ adni, mert addig kérdezi, hogy MII?? ameddig meg nem érti, amit mondok rá. ha hülyeséget, vagy bonyolultat mondok? úgy kell nekem. akkor megkérdezi még 42szer, ameddig nem sikerül anyának kitalálnia, milyen válasszal lenne elégedett. 

És hát lássuk be, vicces, milyen szavakkal kezdte a valódi beszédet. elsők között szerepelt a szótárbővítéskor a "husigolyó" (segített fasírtot csinálni), mandarin (4 napja mondogatja büszkén, már 2 kiló mandarin van itthon folyamatosan készleten, pedig sosem eszi meg), tegnapelőtt meg úgy ébredt, hogy "krokodil" :) és majd csak ezután jött a cica, inni, enni, aztán most már tényleg minden. persze még nem mindent értek meg elsőre, és nagyon kell gondolkodnom, hogy mi logikus, lehet, hogy sok szót nem értenék meg, ha nem lennék részese az éppen zajló eseményeknek, de napról napra érthetőbb, és nagyon kitartóan gyakorol. figyel. figyeli a számat, és nagyon utánoz. IMÁDOM :)